
Sokat töprengtem mi legyen a topikom sorsa. Amikor megnyitottam abban biztos voltam, h nem hagyom magára. Próbáltam folyamatosan tartalommal tölteni, érdekességekkel szolgálni. Sok motivációt jelentett ez, hisz hagyhattam volna én is úgy ahogyan sok megnyitott topik árválkodik a gazdája nélkül ma is. Mivel jóban vagyok sok importőrrel, adta magát egy - két érdekes teszt. Mindig megpróbáltam objektív maradni. Hál isten minden esetben szabad kezet kaptam, soha nem szóltak bele egyetlen beszámolóba sem. Leírtam a jót, és a rosszat egyaránt. A meglátásom az, h minden kereskedőnek vannak nagyon jó termékei. Szívesen foglalkoztam ezzel, időközben megismertem sok - sok embert. Jól éreztem magam, pedig azért némely tesztben, volt nem kis energia, és idő, néha még anyagi ráfordítás is. Aztán elkezdtek változni a dolgok, szurka piszkálások, jöttek, olyan dolgokkal, amikkel évekig nem volt probléma. Valakinek nagyon csípte a szemét a topik népszerűsége, sztem némi személyes problémával társítva. Időközben azt láttam, h megváltozott a fórum hangulata. Sok ember eltűnt, gondoljunk csak Bandira pl. De vannak még jó páran, akik hozzátettek a jó hangulathoz. Szóval sokan eltűntek, elhallgattak. Mára már senki nem is beszél, amin már egyáltalán nem csodálkozom a mai állás szerint. Kinek van szűksége, kigúnyolásra, kioktatásra, támadásra. Nem olyan rég, olvastam, h mennyivel szakmaibb ma a fórum. Olyanokkal foglalkoznak a felhasználók amivel idáig nem. Úgy látom, bizonyos mértékig jó a szakmaiság. Csak, h van ennek hátulütője is. Visszakanyarodnék a régi időkre, amikor még egy kellemes közösség volt. Amikor AV evők voltak, amikor még elnéztük Nemtomm-nak a kábelbe vetett hitét. Nem röhögtük ki, nem figuráztuk ki, nem kezeltük le. Jókat beszélgettünk a hobbiról, ki - ki beleadta a tapasztalatait. Remekül működött a közösség. Segítettük egymást a privát életben, ki ezzel, ki azzal. Ma a fene nagy szakmaiság csak árt, ma már nincs tolerancia, mindenki nagy doktor lett. Ami személyiség változással, arroganciával társul. Én azt mondom, sokkal jobb volt a közösség amikor, talán kicsit eszetlenül, a papírformától eltérően, de barátságosan álltunk egymáshoz. Felhorkanhatnak itt egyesek, h nincs itt baj, és nem tragikus a helyzet. Pedig az, meg kell nézni, mi tűnt el, mi maradt, és mi megy. No de ezt félre téve is álltam volna a sarat, nem adtam volna fel, nem vagyok az a fajta. Tavaly kaptam még egy kemény gyomrost, ami feltette az i-re a pontot. Próbáltam az utóbbi időkben egyre kevesebbet feljönni az oldalra. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem elbúcsúzom, lezárom a topikot. Egyelőre úgy, jó h nem jövök a fórum közelébe, így nem zaklatom fel magam. Lesz akinek ez öröm lesz, lesz akinek nem. Aki figyelte, követte a topikomat annak köszönöm a sok éves figyelmet, biztatást. Nem tudom lesz-e még valaha kinyitva, " soha ne mondd, h soha " a közeljövőben biztos, h nem.