Mint a mellékelt ábra mutatja, sokan sokféleképp állnak a mozihoz, illetve a médiafogyasztáshoz, és tényleg nehéz megmondani, hogy mi a helyes. De azért meg fogom.
Szerintem a tartalmi szabályozás egyáltalán nem működik, csak nagyon távoli közelítéssel. Az, hogy mi van benne egy filmben, helyenként nem sokat jelent, inkább az a fontos,
hogyan van benne. Nem hiszem, hogy egy mai hétéves különösen megrettenne a
Lagardére lovag kalandjainak akasztási jelenetétől, hiszen sokkal kitettebbek az erőszak képi ábrázolásának, mint annak idején én voltam, amikor arra kértem a nagyszüleimet, fogják be a szemem, mert nem akarom látni, hogy kedvenc hősömet felkötik. De a Disney-filmek egyik visszatérő motívuma, hogy (Disney élettörténetéből következően) az egyik szülő nincs jelen, vagy erőszakos halált hal, könnyen megviseli a gyerekeket (nálunk sokáig át kellett ugrani a nagy kedvenc, a
Némó nyomában nyitójelenetét).
Az is sokat számít, hogy egy gyerek hogyan találkozik az erőszak ábrázolásával: mikor, milyen körülmények között, és főleg egyedül-e vagy a szüleivel, kortársaival körülvéve. A Minecraft kreatív módja szerintem nem veszélyes, de nem hagynám előtte a gyereket 7-8 évesen egyedül. Mi Lego Star Warst játszunk, de a cél a kooperáció elsajátítása, meg a közös élmény. Szerintem egy ennyi idős gyereket egyedül hagyni a Diablo III előtt finoman szólva sem szerencsés. Ahogy a
GoT sem tizenkét éveseknek való, és nem feltétlenül csak a benne megjelenő tartalmak miatt, hanem a tálalásuk módja miatt. Ráadásul a vizualitás sokszor közvetlenebb, zsigeribb hatást vált ki, nincs idő reagálni, emészteni a látottakat. Nálunk például még a
HP-sorozat is akkor kerül képernyőre, amikor már olvastuk, és a negyedik résszel várunk még egy kicsit.
A gyűrűk ura pedig még szintén a talonban pihen, és vár az idejére, stb., stb.
Szerintem az lenne a fontos, hogy ezek az élmények ne hagyjanak traumákat, és a szülő, ameddig szükség van rá, legyen a gyerek mellett, és hogy ha a gyerek már úgy érzi, nem is kell, de ha mégis felmerül, hogy neki igénye lenne rá, tudjon visszatalálni hozzá.
A mozit siratni pedig felesleges, hiszen az maga is bűnös abban, hogy egyre fiatalabb korosztályokat céloz meg egyre ellenőrizetlenebb tartalommal, miközben meglehetősen képmutató módon igyekszik felelős színben feltűnni. Szerintem ez helyenként a "kulturális pedofília" minősített esete.
De hogy ajánló is legyen: megnéztem az
Extinctiont, szerintem a középszer teteje. Az egyetlen, egyébként kitalálható ötletet leszámítva nem sok van benne. (5/10) Leforgott még az
Altered Carbon (magyarul a regény címe után:
Valós halál) is (sci-fi trippen vagyok), de szerintem csak egy középszerű sorozat-változatát láthattuk egy egyébként ígéretes irodalmi elképzelésnek. Pedig én bírom a
noirt meg a
cyberpunkot is, de ebből sikerült kiradírozni azt a sok kétértelműséget meg belső vívódást, hogy egyik szereplő sem fekete-fehér, és hogy mindenkinek nagyon sz@r amúgy egzisztenciálisan (na jó, ebből hagytak benne egy kicsit), hogy ez csak afféle
Altered Carbon lightra sikeredett, különösen annak fényében, hogy mi mindent ki lehetett volna hozni belőle. A vicc az, hogy szerintem a szereplők kiválasztásával (ugye, a sleeve-ek fontosak a történetben), és a képi világgal rontották el az egészet; Takeshi Kovács szerintem nem attól a pár sebhelytől lesz az, aki, és 4K-ban totál giccses lett az egész, miközben az egész kurrens problémát egyszerre tették szájbarágóssá és tolták a látvánnyal a háttérbe. A 8.5/10 bőven túlzó értékelés, inkább 6/10 jár neki.