Filmajánlók,sorozatok,vélemények,csevegő...

[Aszpirin]

Az olvashatatlan rikítós kékről beszélek, amit most olvashatatlan rikítós sárgára cseréltél. Fehér háttéren nagyon zavaró.

Valószínűleg szándékos, de ha nagyon el akarod olvasni, akkor PC-n egyszerű a dolog: jelöld ki.
Tableten meg mobilon már ne annyira kellemes ugyanez, mert körülményesebb a kijelölés...

[earforce]

Tomb Raider 2018



Ha összességében nézem, nem egy nagy durranás, de mégis végig jól szórakoztam és nem unatkoztam egy percet sem.



Lehet vitatkozni, hogy Angelina Jolie volt az igazi, de az "új" lány nekem nagyon eltalált a szerepre. Azon gondolkodtam közben, hogy ki ő és hol láttam már.



Oscar díjas színésznő és elég sok filmben szerepelt. Az Ex Machina nem ugrott be, csak amikor utánanéztem - hát persze!!!! Az Oscar-t másért kapta.



Nagyon tehetséges színésznő!



A film nekem 7/10 pont. 



Egy jó kezdés és jöhetnek a folytatások, mivel talán ez lenne ez első rész egyébként is.






 

Ez a film szörnyű, 15 perc után kikapcsoltam.

[bitrograde]

Újévi meglepi...

youtu.be/YpUznQds8p4

[-KP-]

Az véletlen volt és már töröltem. Az olvashatatlan rikítós kékről beszélek, amit most olvashatatlan rikítós sárgára cseréltél. Fehér háttéren nagyon zavaró.

[kargidje]

Megkérhetnélek, hogy olyan színt használj, ami nem égeti ki az ember retináját? Köszönöm.

Nem tudom miről beszélsz...
Zavar, de azért beidézted még egyszer.

[-KP-]

Hétvégi élményem:
5300 évvel ezelőtt (Eredeti címe: Der Mann aus dem Eis, angol címe: Iceman)

Esetleg skandináv, japán, dél-koreai filmek(krimi, thriller, akció, dráma) mostanában mik vannak értelmesek?

Megkérhetnélek, hogy olyan színt használj, ami nem égeti ki az ember retináját? Köszönöm.

[kargidje]

Hétvégi élményem:
5300 évvel ezelőtt (Eredeti címe: Der Mann aus dem Eis, angol címe: Iceman)

Köszi, végre valami nem szokványos.

Lassan beizzítom a projit, jöhetnek még ajánlások.
Pár régebbi filmet újra kell néznem:
Killers 2014/New world 2013/I saw the devil/The stool pigeon/No tears for the dead...

Esetleg skandináv, japán, dél-koreai filmek(krimi, thriller, akció, dráma) mostanában mik vannak értelmesek?

[Aszpirin]

Hétvégi élményem:
5300 évvel ezelőtt (Eredeti címe: Der Mann aus dem Eis, angol címe: Iceman)

Az Alpokban, Ausztria és Olaszország határvidégén, az Ötz-völgyben 1991-ben 3200 méter magasságban megtalált 5300 éves mumifikálódott hauslabjochi ember (közismert nevén Ötzi) fiktív történetet mutat be ez a film, amely nem állítja magáról, hogy "megtörtént eset alapján", pedig részben tehetné. A filmhez felhasználták a tetemről tudományos módszerekkel megismert tényeket (életkorát, rekonstruált kinézetét, halálának erőszakos körülményeit, ruházatának, favázas hátizsákjának, fegyvereinek, szerszámainak anyagát és kinézetét, stb.).

A film érdekessége, hogy a szereplők az ősi "rét" nyelven ("rätische Sprache") beszélnek, és a készítők szándéka szerint sem szinkron, sem felirat nincs hozzá; mégis érthető/kikövetkeztethető, hogy mit mondanak
Lélegzetleállító tájak, jó színészi alakítások, érdekes történelmi kor (korai rézkor) realisztikusan bemutatva, és figyelmet lekötni képes - bár kevés fordulatot tartalmazó - történet: mindezek miatt jó szívvel ajánlom: nekem nagyon tetszett, ezért szerintem 8,5/10. Nálam ez már a "többször megnézhető" kategória.
Gyerekesek, figyelem: vannak benne véresen erőszakos jelenetek, meg amolyan "ősember-szex" is, ezek nem feltétlenül dominánsak, viszont a cselekmény és a korhűség szempontjából fontosak. Gyermekek számára a megtekintése szerintem nem javasolt.

33867101_1302990109837157_8119408812915425280_n.jpg (105.46 KiB) Megtekintve 2016 alkalommal

[kargidje]

Antihősők: Deadpool & Torrente
Lehetne egy közös filmjük, állat lenne!

Deadpool Vs. Torrente 8-10 ( Torrente azért keményebb )

Ja, "de semmi buzulás"

[MGMART]

Antihősők: Deadpool & Torrente

Kellenek az antihősök! Hogy görbe tükröt tartsanak nekünk a szakmának és maguknak !
Valóban nem mindenki tudja befogadni és elfogadni azt a fajta megközelítést és humort amit ezek az antihősök képviselnek, de ez így van rendjén.Velejárója ezeknek a fickóknak az alpáriság és polgárpukkasztás.Tűnhet ez öncélú ostoba játéknak.Viszont ha képesek vagyunk elvonatkoztatni és nem venni komolyan , mint ahogy ők se veszik komolyan magukat akkor megláthatjuk bennük azt a figurát aki fittyet hány a társadalmi elvárásokra és a konvenciókra pont úgy ahogy néha mi is szeretnénk csak neveltetésünk és megfelelni vágyásunk okán sosem tesszük.Én bírom őket bár nem költöznék velük közös albérletbe Lehetne egy közös filmjük, állat lenne!

Deadpool Vs. Torrente 8-10 ( Torrente azért keményebb )

torrente.jpg (17.47 KiB) Megtekintve 1940 alkalommal

http://www.avx.hu/forum/download/file.p ... ew&id=9679

d.jpg (84.37 KiB) Megtekintve 1940 alkalommal

http://www.avx.hu/forum/download/file.p ... ew&id=9681

[Aszpirin]

@fapaci, @bitrograde: mindkettőtöknek igaza van, az én szememben viszont az lesz közületek az igazi hős, aki hagyja, hogy a másiké legyen az utolsó hozzászólás ebben a vitában.

[bitrograde]

A legnagyobb tisztelettel...

Meglepő tőled ez a félreértelmezés. Pont arra hívtam fel a figyelmet, hogy eltérően alkalmazzátok ugyanazokat a szavakat, így meg nincs értelme a beszélgetésnek.

Nem eltérően, hanem bizony sokszor helytelenül.

Néhány éve komolyabban veszem a fotózást, de még sehol nem vagyok ahhoz a szinthez képest, amit én valamire tartok, ennek ellenére több helyen is fotóművészként mutattak be. Kollégám feleségének saját fotókiállítása látható egy fővárosi galériában, pedig köze nincs a fotóművészethez, csak kattintgat össze-vissza, de van pénze kibérelni egy bemutató helyet a családi nyaralós fotóinak. Színpadon álltam sok éven át, ettől még nem gondoltam magam zeneművésznek, de volt, aki annak tartott. Ha holnap írok pár zenei sort egy film aláfestéséhez, akkor már zeneszerzőnek vallhatom magam? Ennyit a művészet határairól.

Arra hívod fel a figyelmet, amire én (hogy nem használják megfelelően a művészet kapcsán a megjelöléseket), majd ezt a művészet "határtalanságával" azonosítod.

Nem emlékszem, hogy az idézett elvárást valaha is megfogalmaztam volna a hifisták felé. Az ajánlás és az elvárás között én érzek jó néhány árnyalanyi különbséget.

Ha valaki ajánlása meg nem fogadása végett szakít meg egy beszélgetést, akkor az az ajánlás már inkább elvárás. Részemről is.

Ha rendelkezésedre áll a filmzene, mint zenei műfaj definíciója, esetleg megoszthatnád. Én továbbra sem tartom ezt konkrét műfajnak, de ez legyen az én bajom! Ha Holst planétáinak Mars tételét, vagy az AC/DC-től a Hells Bells-t berakom egy film alá, akkor azok már filmzenévé alakulnak zeneileg? Mindkettőre volt már példa, de csak a funkció változott, a művek nem, maradtak a saját műfajukban.

Azt hittem, nem okoz nagy nehézséget a filmzene, a betétdal, és az eredeti betétdal közötti fogalmi megkülönböztetés. Lehet, hogy tévedtem.

[Luxor Audio]

A legnagyobb tisztelettel...

Meglepő tőled ez a félreértelmezés. Pont arra hívtam fel a figyelmet, hogy eltérően alkalmazzátok ugyanazokat a szavakat, így meg nincs értelme a beszélgetésnek.

Néhány éve komolyabban veszem a fotózást, de még sehol nem vagyok ahhoz a szinthez képest, amit én valamire tartok, ennek ellenére több helyen is fotóművészként mutattak be. Kollégám feleségének saját fotókiállítása látható egy fővárosi galériában, pedig köze nincs a fotóművészethez, csak kattintgat össze-vissza, de van pénze kibérelni egy bemutató helyet a családi nyaralós fotóinak. Színpadon álltam sok éven át, ettől még nem gondoltam magam zeneművésznek, de volt, aki annak tartott. Ha holnap írok pár zenei sort egy film aláfestéséhez, akkor már zeneszerzőnek vallhatom magam? Ennyit a művészet határairól.

Nem emlékszem, hogy az idézett elvárást valaha is megfogalmaztam volna a hifisták felé. Az ajánlás és az elvárás között én érzek jó néhány árnyalanyi különbséget.

Ha rendelkezésedre áll a filmzene, mint zenei műfaj definíciója, esetleg megoszthatnád. Én továbbra sem tartom ezt konkrét műfajnak, de ez legyen az én bajom! Ha Holst planétáinak Mars tételét, vagy az AC/DC-től a Hells Bells-t berakom egy film alá, akkor azok már filmzenévé alakulnak zeneileg? Mindkettőre volt már példa, de csak a funkció változott, a művek nem, maradtak a saját műfajukban.

[bitrograde]

A művészetnek soha nem voltak és nem is lesznek határai, mértékegységei, tehát egy tevékenység művészet lehet akkor is, ha nekünk nem is tetszik. A "filmzene" elnevezésű zenei kategóriát mindig is erőltetettnek éreztem, hiszen nem zenei stílust jelöl, hanem felhasználási funkciót.

A legnagyobb tisztelettel: ekkora égbekiáltó ostobaságot ritkán olvasni. A művészetet nyilván önjelölt, hozzá nem értő, saját területüket (el) nem ismerő, dilettánsok hozzák létre. Ők állítanak ki a galériákban, az ő darabjaikat játsszák a koncerttermekben, szobraik szerte megtalálhatók a köztereken, érthetetlen remekműveiket olvassa szakmányban a nagyközönség. A művészet vörös (?) köd (volt mindig is, éppen ezért változásait sem tudjuk megragadni, sem történetileg, sem sehogy. Az esztétika, a művészettörténet (nemzeti vagy egyetemes) a művészekénél is hagymázasabb idióták gyülekezete, hiszen "műfajok" sem léteznek, így persze "felhasználási funkciójuk" alapján sem lehet megkülönböztetni műveket: amit a filmek alatt hallunk, az sem "filmzene".
Miközben másoktól - a "hifisektől" például - minden további nélkül elvársz alapvető műszaki ismereteket, mert azt gondolod, hogy ez elősegíti annak megértését, mit és hogyan hallgatnak, stb. addig a másik oldalról teljességgel erodálod azt az igyekezetet, hogy tisztázott fogalmak mentén próbáljunk meg beszélni közös hobbink tárgyairól (zenéről, filmről), azon túl persze, hogy: tetszik, nem tetszik - neked, nekem. A művészetnek bizonyára nincsenek általában véve határai, mértékegységei, de ha azt mondom, "filmzene", barokk, szonáta, noir, stb. akkor azok a szavak nem jelentés nélkül valók.
Befejeztem, nem csácsogok, elég nagy a káosz itt úgyis.

[TSanyi]

Én nem vagyok szakavatott, de szerintem egy filmzenének nem is kell önmagában megállnia, hiszen ezért filmzene, hogy a vásznon látottakat kiegészítse, nyomatékosítsa, stb....
Nem is minden típusú filmnek állna jól egy nagyzenekari aláfestő zene, igaz ezek jobban +illenek+ koncert termekbe.

A nagy zeneszerzők közül sem szeretünk mindenkit, mindenkinek a stílusát, így M.Z. E.M, vagy H.Z. megítélése is egyénfüggő, és akár besorolásik is az lehet (tudom M.Z.-ról szó sem volt mint zeneszerző mielőtt nekem estek).

Akinek bazári H.Z. ne menjen koncertjére, ne nézze lemezen... SZVSZ

[scaurus]

...
Sebaj, mindkettőjük professzionális zeneszerző, mi meg eldönthetjük, melyikükkel szimpatizálunk.
...

Asszem' itt a lényeg.

[Luxor Audio]

Érdeklődéssel olvasom az eszmecserét, de jelezném, hogy a mondatokban zavaróan keverednek a zeneszerző, előadóművész, kedvenc, művészet kifejezések jelentései.

A művészetnek soha nem voltak és nem is lesznek határai, mértékegységei, tehát egy tevékenység művészet lehet akkor is, ha nekünk nem is tetszik. A "filmzene" elnevezésű zenei kategóriát mindig is erőltetettnek éreztem, hiszen nem zenei stílust jelöl, hanem felhasználási funkciót. Hogy melyik mű áll meg önállóan a lábán... Zimmernek, Morriconenak, Glassnek is vannak olyan szerzeményei, amiket szívesen meghallgatok önmagukban (tehát képes vagyok a filmtől függetleníteni őket), de a többségük nem ilyen.

Hogy a színpadon kirakati babák között (számomra kínosan) bohóckodó Zimmer, vagy a frakkban feszítő muzsikusok között lehajtott fejjel vezénylő Morricone a nagyobb művész, azon felesleges rugózni. Utóbbit egyértelműen tiszteli a zenei szakma, Zimmert viszont erősen vegyes jelzőkkel illetik a (nem művészeti) ténykedése miatt. Morricone stílust teremtett, Zimmerhez én nem tudunk ilyen történelmi áttörést kapcsolni. Morricone egyedül dolgozott egy zongorán a szobájában és a saját kezével írt kottákkal vonult a stúdiókba. Zimmer mögött egy komplett cég áll (Remote Control Productions) több tucatnyi alkalmazottal, asszisztenssel, managerrel, saját stúdióval és félszáz (!) zeneszerzővel. Apró személyes kitérő, hogy az általam régebben sokat hallgatott, Zimmer neve alatt jegyzett művek nagy részét nem is ő írta, "csak" a hangszerelést készítette (pl. Gladiator). Sebaj, mindkettőjük professzionális zeneszerző, mi meg eldönthetjük, melyikükkel szimpatizálunk.

[youtube=https://www.youtube.com/watch?v=J3IlqY1CbI0][/youtube]

[bitrograde]

... mit is mondjak, aki ezt nem nevezi muveszetnek, annak nem tudom mi az.

Egyetértek.

...
Zimmer ilyen értelemben biztosan nem előadóművész (ami talán nem is baj), a kérdés inkább az, hogy zeneszerző-e, úgy mint mondjuk Vivaldi, Beethoven vagy mondjuk Philip Glass, stb. Szerintem a válasz nem.
folyt. köv.

Pl. Howard Shore LotR filmzene cédéit hallgatva meggyőződésem, hogy nagyon komoly kortárs művészeti alkotás (és nem csak aláfestő filmzene), ahogy Hans Zimmer számos műve.

Abban az értelemben biztos zeneszerzők mint Bach és Vivaldi, mert azt mindig elfelejtjük, hogy:
- Bachnak és Vivaldinak munkaköri kötelessége volt a zeneszerzés, ha akarta, ha nem, a templomba kellett minden héten mise, ilyen értelemben ők sem állandóan a l'art pour l'art MAGAS MŰVÉSZETNEK hódoltak, hanem ugyanúgy (másfajta) közönségigényeket kellett kiszolgálniuk, mint a filmzene szerzőknek,
- a most komolyzenének tartott muzsika, anno, nem vette magát annyira komolyan, színházba, operába, kabaréba szórakozni jártak az emberek, mert mondjuk még nem volt mozi (és nyilván az akkori tudósok megbotránkoztak azon, hogy a barokk operaszerzők, hogy űznek gúnyt a mitológiából és a történelemből, ahogy mi (én) dühöngünk (dühöngök) az "igaz történet alapján" filmek hazugságain),
- a nagy Bachot és a nagy Vivaldit nagyon gyorsan elfelejtette a közönség, ha nincs Mendelssohn, akkor ma nemigen ismerjük Bachot, ha nincs Monsignore Emanuel, akkor lehet Vivaldit sem fedezik fel az 1920' években.

Szóval, én úgy gondolom, hogy Hans Zimmer van akkora kaliber ma, mint amekkora anno Vivaldi volt.

Shore esetében nem értünk egyet. Szerintem nem az a minőség.
Bachot nem érdekelte a közönség, nem nekik írt.
Vivaldi kevés egyházi művet írt, nem számított papi hivatása részének (misézni is csak egyszer misézett, állítólag katasztrofális eredménnyel). Egyházi zenéje pont attól jó, hogy nem kötelességszerűen írta őket. Egy árvaház komponistája volt, ahol a papság és az arisztokrácia balkézről született gyerekeit nevelték és leendő szeretőit képezték, többek között zenére. Számos hangszeres műve nekik írt gyakorlódarab. A többit pedig felkérésre, vagy mecenatúra reményében. Az opera üzleti vállalkozás volt számára. Ettől még megszületett a minőség.
A komolyzenei ajánlóban sok vita volt erről, hogy mi változott történetileg, mitől lett mi klasszikus. Szerintem Shore, Zimmer és társai nem lesznek azok, épp az ipari termelés miatt. De majd nyilván az utókor eldönti. Most biztosan nem számítanak oda, éppen az amerikai filmzene-szerzés és -játszás miatt. Talán szentségtörés, de én úgy gondolok ezekre a koncertekre, ahogyan a szomszéd kisfiú, aki - amikor először jutott el a Kodály Központba filmzenei koncertre - ugyanúgy lelkesedett az élményért, mintha a gyorsétteremben kapta volna meg a műanyag figurákat a menü mellé.

[scaurus]

... mit is mondjak, aki ezt nem nevezi muveszetnek, annak nem tudom mi az.

Egyetértek.

...
Zimmer ilyen értelemben biztosan nem előadóművész (ami talán nem is baj), a kérdés inkább az, hogy zeneszerző-e, úgy mint mondjuk Vivaldi, Beethoven vagy mondjuk Philip Glass, stb. Szerintem a válasz nem.
folyt. köv.

Pl. Howard Shore LotR filmzene cédéit hallgatva meggyőződésem, hogy nagyon komoly kortárs művészeti alkotás (és nem csak aláfestő filmzene), ahogy Hans Zimmer számos műve.

Abban az értelemben biztos zeneszerzők mint Bach és Vivaldi, mert azt mindig elfelejtjük, hogy:
- Bachnak és Vivaldinak munkaköri kötelessége volt a zeneszerzés, ha akarta, ha nem, a templomba kellett minden héten mise, ilyen értelemben ők sem állandóan a l'art pour l'art MAGAS MŰVÉSZETNEK hódoltak, hanem ugyanúgy (másfajta) közönségigényeket kellett kiszolgálniuk, mint a filmzene szerzőknek,
- a most komolyzenének tartott muzsika, anno, nem vette magát annyira komolyan, színházba, operába, kabaréba szórakozni jártak az emberek, mert mondjuk még nem volt mozi (és nyilván az akkori tudósok megbotránkoztak azon, hogy a barokk operaszerzők, hogy űznek gúnyt a mitológiából és a történelemből, ahogy mi (én) dühöngünk (dühöngök) az "igaz történet alapján" filmek hazugságain),
- a nagy Bachot és a nagy Vivaldit nagyon gyorsan elfelejtette a közönség, ha nincs Mendelssohn, akkor ma nemigen ismerjük Bachot, ha nincs Monsignore Emanuel, akkor lehet Vivaldit sem fedezik fel az 1920' években.

Szóval, én úgy gondolom, hogy Hans Zimmer van akkora kaliber ma, mint amekkora anno Vivaldi volt.

[bitrograde]

Szerintem Zimmer helyenként zseniális filmzenéket követett el, de ezek akkor is azok, amik: egy összetett audiovizuális alkotás részei, és ebből kiragadva a legtöbb esetben nem állják meg önálló művészeti alkotásként a helyüket, s így a koncertteremben - vagy éppen a Bartók Rádió műsorában - sem sok keresnivalójuk van.

Érdekes dolgokat "feszegetsz" ezzel, mert pont múlt héten gondolkodtam erről a kérdéskörről zenehallgatás közben. Adott mondjuk a Stockfish aduásza Allan Taylor, aki egy lemezükről sem maradhat le, körbezenéli a világot és szerintem ha az audio társadalmat megkérdezzük valószínű kevesek nem ismernék, és még kevesebb ember nem nevezné előadóművésznek. Pedig a zenéje egy akusztikus gitár meg némi effekt plusz sakál-vokál. Ehhez képest Hans Zimmer zeneszerzőnek sem utolsó, eljátszogat zongorán és gitáron is, és terelget maga körül egy szerintem 40-50 főből minimum álló stábot is. Egy-egy Soundtrack albumát, vagy a híres (egyeseknek hírhedt) prágai koncert albumát pedig igencsak maradandó művészi alkotásnak sorolnám be. Persze ez csak az én véleményem.

Az "előadóművész" érdekes fogalom, és talán éppen azért, mert sok minden belefér, ha szimplán leíró értelemben használjuk. Allan Taylortól mondjuk Soltész Rezsőn át Fásy Zsülikéig. (Be kell valljam, bár elismerem Taylor kvalitásait, a zenéje (amit csinál és ahogy csinálja), nagyon távol áll tőlem.) És hát a megnevezés tág használatából eredő problémák taglalásába már bele sem kezdek, mert szerintem egyértelműen látszanak abból, hogy milyen széles skálát ölel fel a kifejezés. Ha pedig az előadóművész kifejezésben komolyan vesszük a "művész" kifejezést, akkor viszont eléggé lerövidül a lista. egyetértek scaurus fórumtárssal, hogy szerzeményei többsége nem állja meg a helyét a filmen kívül, és ahogy ő fogalmaz, része kell legyen valamiféle "show"-nak. De a koncerttermi zenélés szerintem nem show, ott a zenének magában kell megállnia, vagy ha nem, akkor már egészen más vizekre evezünk, mint a közvetlenül a zenéhez kapcsolódó "előadóművészet". Például erre:

youtu.be/mua8Pr6uRso
Zimmer ilyen értelemben biztosan nem előadóművész (ami talán nem is baj), a kérdés inkább az, hogy zeneszerző-e, úgy mint mondjuk Vivaldi, Beethoven vagy mondjuk Philip Glass, stb. Szerintem a válasz nem.
folyt. köv.

[scaurus]

...
Szerintem Zimmer helyenként zseniális filmzenéket követett el, de ezek akkor is azok, amik: egy összetett audiovizuális alkotás részei, és ebből kiragadva a legtöbb esetben nem állják meg önálló művészeti alkotásként a helyüket, s így a koncertteremben - vagy éppen a Bartók Rádió műsorában - sem sok keresnivalójuk van.

Általánosságban a filmzenéről (ami jellemzően iparosmunka és nem művészet) én is ezt gondolom.

De, ahogy te is utalsz rá lehetnek kivételek.
Pont Zimmer esetében pl. A Karib-tenger kalózai zenéje megáll a saját lábán, egy koncertteremnek nem kell szégyellnie, hogy elhangzott benne.

Ugyanakkor, a Batman vagy az Interstellar zenéjére ez már, SZERINTEM, nem igaz, ha NEM a koncertet nézem, csak a cd-t hallgatom, ezeket át is tekerem, ugrom.
A koncertfelvételen viszont ezekkel sincs gond, a show, a hangulat elviszi ezeket is a többi között a hátán.

[scaurus]

Több mint egy hónapja nézem a True Detective 1. évadát, ennyi idő alatt a 4. részig jutottam (ez is annyira pörgős és izgalmas).
...

Befejeztem.
Nem bánom, hogy megnéztem, de vegyesek az érzelmeim, nem igazán értem a nagy hájpot körülötte.

Voltak jó pillanatai, de, SZÁMOMRA, lassú volt.
M.M. alakítása tényleg jó volt.
W.H. már kevésbé, ráadásul az ő családi problémája, SZERINTEM, nem volt jól felépítve, nem jött át a dráma.

A cselekményszövés is megbicsaklik.

SPOILER
Már az elején tudjuk, hogy akit elkaptak, nem az az igazi tettes, az 5. részben megtudjuk, hogy kit kaptak el, a 6-7. részben nagyjából nem rörténik semmi, majd a 8. részben, pusztán kb. 8 év adatgyűjtésére hivatkozva, varázsütésre megoldódik, és maga a megoldás sem okoz izgalmat, meglepetést.

SZÁMOMRA ez nem sorozat volt, hanem egy kb.1,5-2 órás film, indokolatlanul 8 órára elnyújtva.

Az asszonynak tetszett, együtt néztük, ha nem közös program lett volna, valószínűleg kb. a 3. résznél abbahagytam volna.

Be is teszem inkább Hans Zimmer prágai koncertjét, SZÁMOMRA kiváló ébresztő és jó hangulat alapozó.

[Hifilala]

Kedves Wittao az a baj,hogy nem értesz hozzá! Csak az a művészet,amit a Bartókon játszanak és a Ueneakadémia is jóvá hagyta.Különben is ők jobban tudják.Te meg csak bólogass!

[Hifilala]

Itt valami zavar van! Ki beszélt arról,hogy Zimmer a Bartók rádió műsorába való? Egy jól összerakott show,ami gazán élvezetes a saját műfajában és ennyi.Nem kellene ezt tovább ragozni már!

[bitrograde]

Az ízlésről való beszélgetés és vita lehetőségének tagadását általában olyanok hangoztatják, akik nem értenek ízlésbeli kérdésekhez. Aki azt állítja, hogy M. Z. ott lenne anélkül a "művészettámogatási" rendszer nélkül is, ahol most van, annak szerintem fogalma nincs a művészetről, és összekeveri azt a technikai tudással való hivalkodással, azzal a technikai tudással, mely szükséges, ám nem elégséges feltétele a művészet létrehozásának, és amely éppen a vele való hivalkodáson keresztül mutatja meg, mennyire nem ér semmit, mert teljesen elvéti a művészet lényegét. Az, hogy ezért a hivalkodásért - vagy valami másért - valakit megfizetnek, még nem teszi őt művésszé (de valamilyen más színben feltüntetheti). Attól, hogy valaki képes mondatokat leírni, még nem lesz belőle író, például. Akkor sem, ha kiadják a könyvét, és honoráriumot kap érte. Attól, hogy valaki készített már filmet, még nem írta be magát a filmművészet történetébe, stb. A kultúra nem azonos a művészettel, az utóbbi az előbbinek csak egy nagyon szűk rétege.
Filmes megtekintésre ajánlanám Szabó István Mephistóját, valamint a rendező élettörténetével való megismerkedést.
Szerintem Zimmer helyenként zseniális filmzenéket követett el, de ezek akkor is azok, amik: egy összetett audiovizuális alkotás részei, és ebből kiragadva a legtöbb esetben nem állják meg önálló művészeti alkotásként a helyüket, s így a koncertteremben - vagy éppen a Bartók Rádió műsorában - sem sok keresnivalójuk van.