Korábban idéztem sarkos véleményedet a művészfilmekről és kedvelőikről, melyet úgy tettél, hogy saját bevallásod szerint sem ismered és érted a területet. Engem a legnagyobb nyugalommal hasonlítasz a tucc-tucc kedvelők közé betévedt operarajongóhoz, stb. Miközben - ha feltűnt - nem csak az ún. művészfilmek fogyasztója vagyok, hanem gyakorlatilag mindenevő. Nekem nagyjából mindegy mit gondolsz rólam, vagy éppen a véleményemről, de azzal nehezen lehet vádolni, hogy nem próbáltam beszélgetést kezdeményezni. Amire általában annyi a válasz, hogy: "szerinted". Amúgy meg nehéz is lenne a művészfilmről, vagy miről úgy beszélni, beszélgetni, ne talán hasonlítani bármit is, ha egy nagyjából tíz perces részlet alapján mondanak itt egyesek véleményt nagy általánosságban - miről is?
MÁS/ON
Emlegetem már egy ideje, itt is és baráti társaságban a Ray Donovant. A sok szöveg helyett legyen most ajánlóként elég egy (operarajongótól furcsa) részlet:
youtu.be/2AQ7xPPv9Jg
Ha valakinek esetleg ismerős lenne az ötlet valahonnan, hogy Jon Voight táncra perdüljön (egy meleg bárban, húsz év börtön után szabadulva), akkor az nem véletlen:
youtu.be/wCDIYvFmgW8





