fapaci írta: ↑2019.12.12., csüt. 23:39
Aszpirin írta: ↑2019.12.12., csüt. 23:17
Mondanál két-három példát az elkövetett butaságokról?
Pl. mikor leállítják a gyorsító fúvókákat az űrben és ettől lelassulnak, máskor meg a nagy sebességtől vérzik az orruk; órákon át repülnek sok G hatása alatt (ami folyamatos gyorsulást jelentene); a sok ezer tonnás űrhajókat 3 másodperc alatt megfordítják tengelyük körül; papír vastagságú ruhákban mászkálnak az űrben és olyan alapossággal öltöznek be hozzá, mintha csak kiugranának a kertbe; két másodperc alatt légtelenítik és töltik fel újra a belső tereket; nulla gravitációban minden tárgy az asztalon marad; egy hadihajóból fél perc alatt kifogy a lőszer; a mérnökcsaj puszta kézzel és fejből bármit megjavít pár perc alatt; Holden meg olyan tempóban változtatja a helyét a Naprendszerben, mintha térugrásra lenne képes.
Az ilyenek zavarják a mérnök agyamat, de nem akarom lehúzni, mert tényleg átlag feletti mozi, csak szerintem inkább gyerekeknek, tiniknek való. Sok évente találok egy sorozatot, amit végig tudok nézni unalom, vagy idegbaj nélkül. A legutóbbi a Black Mirror volt, na abban nem találtam hibákat.
Pedig a legtöbbre ott a magyarázat, csak egy picit kell figyelni.
A kisbolygóöv-beliek (Beltalowda, ez a többesszám az ő kreol-angoljukban) a földi gravitáció töredékében élnek (a kisbolygók belsejébe, azok felszínéhez közel vájt barlangokban, a kisbolygókat pedig mesterségenpsen felpörgették, hogy valamivel több legyen az így kialakuló álgravitáció, mint a kisbolygó rendkívül gyenge gravitációja), ehhez van szokva a szervezetük. Van egy jelenet, amikor egy “belta”-t a Földön úgy kínoznak, hogy egyszerűen a hónaljától felfüggesztik, és meg sem tud mozdulni, még a fejét sem bírja tartani. Egy másik jelenetben a marsi csaj (aki már jóval nagyobb gravitációhoz van szokva, a Földön kinlódik a gravitációval, a járással). Szóval ezeknek az emebereknek nem kell sok G, hogy eleredjen az orruk vére. Mellesleg nem a nagy sebességtől, hanem a nagy gyorsulástól vérzik az orruk.
Azegyetlen keményen fikciós elem a felfedezőjéről elnevezett Epstein-hajtómű, amiről csak annyi derül ki,hogy egy rendkívül hatékony szabályozott fúziós hajtómű, amely az első “berepülésnél” megölte a feltalálóját, met az nem tudta kikapcsolni, és így megállítani a folyamatos gyorsítást. Ez egy pár perces flashbackben van benne.
Az Epstein-hajtómű valóban folyamatosan gyorsít, így az utazás legnagyobb részében álgravitáció van a közepes méretű úrhajók fedélzetein, amelyek mellesleg a hosszanti tengelyre merőlegesek (az űrhajókon nincsenek ablakok, hogy “előre” kelljen nézzenek a pilóták, mint a szokványos scifikben. Itt az űrhajó a rajtalévők szempontjából folyamatosan “felfelé” halad, állandó tolóerővel. Az út kb közepénél van egy manőver amikor leallítják a hajtóművet, és ekkor súlytalanság van. A hajótestet a kereszttengelye körül hagyományos rakétafúvókákkal lassan megfordítják, majd ismét beindítják a főhajtóművet, amely innentől kezdve fékez, és a hajó “hátrafélé halad”. Ekkor megint előall az álgravitáció. A “visszafelé” haladás számtalan jelenetben látható, sőt, direkt figyeltem, többször haladnak a hajók a hajtómű tolóerejével ellentétes irányba, mint a tolóerőnek megfelelő irányba.
Ha kiszámolod, hogy folyamatos mondjuk egyharmad G-s tolóerővel milyen sebességeket lehet elérni, akkor egyből nem lesz olyan elképzelhetetlen az időbeni gyorsaság, amivel közlekednek a Naprendszer belső részén.
A mikrogravitációs környezetben viszont a könnyebb tárgyak rögzítésére gyenge mágneseket használnak, a bútorok, padlózat, stb vasötvözetből vannak, és a gyengén mágnesezett tárgyak rajtuk maradnak a mikrogravitációs manőverek alatt. Az emberek ilyenkor a lábbelijükbe épített, automatikusan ki/bekapcsoló elektromágnessel “ragadnak” a fémpadlóhoz, még arra is odafigyeltek a készítők, hogy ilyenkor egy nagyon picit fura lehyen a mozgásuk, de nyilván hozzá vannak szokva ehhez a szituációhoz. A folyadékok és nem mágnesezett tárgyak viszont lebegnek, lebegő folyadékos jelenetből is van bőven. És sok tárgyat rögzíteniük kell a mikrogravitációs manőver előtt, mert ha nem... erre is van egy jelenet, hogy mi történik, ha nem rögzítik a nem helyükön marado tárgyakat.
Az űrruhák egy vékony, de nagyon jó hőszigetelő rugalmas anyagból vannak (második fikciós elem). De ugye azt mérnökként te is tudod, hogy nem a nyomáskülönbség (egyetlen bar!) megtartása a kihívás a mai űrruháknál sem, hanem a hőszigetelés, és hogy ne szökjön belőle egyetlen molekula sem... napuff, az elkövetkező 300 évben ezt valahogy megoldották könnyűm rugalmas és mégis a belső nyomásnak ellenálló anyaggal és tökéletesen záró varratokkal es cippzárakkal - ez lenne olyan elképzelhetetlen egy 300 év múlva játszódó történetben???
Esetleg érdemes beleolvasni a könyvbe, mert nagyon sok látszólagos filmbéli bakira teljesen korrekt, tudománynak ellent nem mondó (legfeljebb a mai technológiai szinten még nem alkalmazható) magyarázat, és kiderül, hogy nem is a látvány kedvéért elkövetett filmes baki, mert már a könyben is így van leírva.
Nem ismerek olyan scifi-sorozatot, amely jobban rászolgálna a “sci” előtagra, mint az Expanse és a “fi” is ennyire reális lenne. Én nagyon hardcore hard-scifi rajongó vagyok, nagyon zavarnak a tudománytalanságok, de ebben a sorozatban mikroszkóppal kell keresni azokat.
Süketszobán soha nincs ablak. Ez egy kis hangstúdió akart lenni, csak túl látványosra vették az akusztikai kezelést.
