Isten bizony nagyjából ugyanezt akartam reagálni erre a "vannak jó filmek és vannak rossz filmek" kijelemtésre, de megelőztés.Luxor Audio írta: ↑2026.02.11., szer. 10:07Mint a zenei kiadványoknál (és minden művészeti produktumnál), a filmeknél is zavart okoz beszélgetések során, ha azon alkotásokat tekintjük JÓnak, amik nekünk tetszenek és ROSSZnak (hulladéknak) tartjuk azokat, amiket nem szeretünk, vagy érdektelenek számunkra. Ennek nincs sok köze a valódi minőséghez, ami kizárólag szakmai szempontok alapján határozható meg. Végtelenszer megtapasztalhattuk a szórakoztató iparban, hogy a tetszési index (népszerűség) és szakmai minőség közötti kapcsolat meglehetősen laza, ha egyáltalán létezik.
Én biztosan nem állok neki egy Karatekölyök, gimnáziumi szerelmi, infantilis szuperhősös filmeknek, mert nem érdekelnek, számomra nevetségesek, ettől függetlenül lehetnek szakmailag magas minőségűek, azaz JÓk, pl. hangzás, vagy fényképezés szempontjából, de nézhetjük akár jövedelmezőség irányából is (jó üzlet).
Annyit tennék még hozzá, hogy a digitális társadalmunk lassan de biztosan felveszi ez egybites értékítéletet és gondolkodást... ilyent, hogy vannak jó filmek és vannak rossz filmek. Kész, meg is van az egybites besoroláshoz szükséges kt kategória :) Minek itt értékeket adni 1-től tízig skálásn. Jó: 1, Rossz: 0, feladat megoldva.
Sajnos ez minden más offtopik területen is el terjedni látszik, szép új világ.
Más, és nem elsősorban neked,, de itt, mert most jutott eszembe:
Én hiszem, hogy van olyan, hogy fillmművészet. Ami a mozgóképet művészeti eszköznek tekinti (akér a festő a vászont), nem szórakoztatáson keresztüli pénzszerző eszköznek. Ahol a motiváció az alkotó(k)ból belülről jön, nem a haszonszerzés indítja, mindenképpen ki akar fejezni valamit, és talán akad is néző, akinél rezonál.
Ha van olyan, hogy "művészfilm", akkor szerintem ebbe a kategóriába azok a filmek tartoznak, amelyek a filmművészet jegyében, nem szórakoztatóipari termékként készültek. Lehet, hogy totál rosszul fogom meg és fogalmazom meg a dolgot, de én úgy látom, hogy a "művészfilm" mint kategória mostanában az átlagemberek tudatában elcsúszott, és manapság olyan "józanparaszti" értelmezéseket kap, hogy művészfilm az, ami semmiképp sem Hollywood-ban készült, lassú, unalmas, stb. Egyáltlán nem ez kell legyen a művészfilm definíciója.
Továbbá, mint minden művészeti ágban, itt is van olyan, amivel nem rezonál a közönség nagy része, de ezeket nagy mellel hulladékoknak nevezni azért sok esetben nem a filmet jellemzi.
Megint előjövök a kedvenc példámmal. Ha valaki tényleg kíváncsi a művészetre a mozgófilmben, sőt játékfilmben, ha meg akarja érteni, milyen, amikor minden másodperce tudatos üzenetközvetítés, és egyben mit is jelent a fillművészet, aakkor erre nincs jobb példám, mint Tarr Béla Werckmeister harmóniák c. filmjének első 10 perce (a kocsmajelenet).
Érdemes rákeresni Youtube-on, könnyen elérhető.
A kb 10 perces jelenet egyetlen snittből áll (nincs benne sehol vágás), egy kocsmában játszódik, és a kamera annyira tudatosan együtt mozog a történésekkel, hogy a néző is szereplőnek érzi magát, aki sodródik az árral, és belülről tekinti az eseményeket. Az arcok, a fények játéka, az emberi léptékű (nem lassú, de nem is másodpercenként ide-oda kapkodó) képfolyam, ha beszippant, akkor közelebb kerültél a művészeti célú mozgóképnek. Ha nem, akkor sincs semmi gond, de ezt a tudato művészetet ne nevezzük szemétnek csak azért mert esetleg nem tetszik. Én akárhányszor meg tudom nézni ezt a jelenetet, és mindig beszippant. Szerintem a filmműváészet csúcsa. Tarr Béla méltán híres messze földön is.
Just my two pence.
, hanem élő szereplős, de sebajtóbiás.
