DeLorean írta: ↑2022.11.05., szomb. 19:52
Ezt próbálom elképzelni...
Szerintem meglehetősen gyakori eset, hogy a gyenge minőség miatt emberek leszoknak a zenehallgatásról, filmnézésről (vagy rá sem szoknak), de néhány valós eset:
Példa 1:
Jómódú megrendelő kitalálta, hogy neki bizony kell egy komoly házimozi. Megkereste az egyik hazai rendszerintegrátor céget, amivel meg is egyezett, a mozi megépült kb 80 MFt költségen. Átadás után néhány hónappal a tulajdonos jelezte, hogy valami nincs rendben, sztereóban szólalnak meg a filmek. Akkoriban én voltam az említett cég kijáró szervizese, így én mentem a helyszínre. Streaming filmszolgáltatás még nem volt bekötve (sok évvel ezelőtt járunk), BR és DVD volt a műsorforrás. Nem kis megdöbbenésemre 4 db lemez volt a polcon, a lejátszó gombjai porosak voltak, a kijelzőkön még fent volt a védőfólia, a távirányító pedig még a zacskójában várta, hogy valaki izgassa. Elmondásuk szerint fél év alatt talán 3x vonultak le mozizni úgy, hogy végig is néztek egy filmet. De a barátaiknak szerették mutogatni a rendszert (Transformers csatajelenet csutka hangerőn bekészítve) és az egyik ilyen alkalommal a vendég kisgyerek valamit elnyomogatott a processzoron, ezért szólalt meg csak sztereóban minden.
A házat néhány hónappal később eladták. Láttuk a hirdetést, amiben bónuszként meg volt említve a házimozi is, az egyik fotón is szerepelt. És láss csodát, a távirányító a fotón pont ott volt, ahol én hagytam: a frontsugárzó tetején.
Példa 2:
Friss házas és háztulajdonos hősünk megálmodta, hogy a tetőtérbe jó lenne egy mozi, ahova el tud vonulni, mikor a család nyugovóra tér. Tapasztalata, szaktudása nem volt, de lelkesen kérdezősködött fórumokon és FB csoportokban, lakberendezőt is bevont a folyamatba (akinek persze semmi lövése nem volt a házimozihoz, neki a hangdobozok színe volt a fő szempont). Kapott is tanácsot bőven és bár azok sok esetben ellentétesek voltak, a rendszer gyorsan összeállt, a szoba is megépült (természetesen gipszkarton és puha szivacs mindenhol), majd jött a kiábrándító valóság: a hangzás kritikán aluli volt, a falak rezonáltak, ráadásul a mozizásra szánt estéken családi viszály is kialakult, mivel az egész - természetesen minimal építészeti és lakberendezési stílusban épített - ház zengett, mint egy betonbunker bombázás idején. Pár hónapos kihasználatlanság után a moziszobát vendégszobává alakították, a rendszer leköltözött az akusztikailag kipofozott nappaliba, ahol jelenleg az egész család használja.
Példa 3: (ez múlt heti történet, de tucatnyi ugyanilyennel találkoztam már)
Hifista hobbitárs komoly berendezéseket vásárol, miután a forgalmazó bemutató termében lenyűgözték a hallottak. Otthon sajnos már nagyon nem hozta azt a szintet, ezért elindul a találgatás, mit lehet tenni. Barátok, hobbitársak ontják magukból a tanácsokat, gyorsan forognak a kábelek, alátétek, akusztikai panelek a szobában, a rendszerre fordított pénz végösszege gyorsan emelkedik, de a megelégedettség csak nem akar megszületni. A tulajdonos szép lassan le is szokik az otthoni zenehallgatásról, illetve az íróasztalára helyezett picurka hangdobozokat használja erre munka közben, hiába ácsorog a szobában két komoly hangdoboz nem olcsó erősítővel megtámogatva. De a kérdés nem hagyja nyugodni, ezért felhív egy szakembert, aki a helyszínen kénytelen azzal kezdeni tanácsainak sorát, hogy akkor ezeket a nikecellből készített "diffúzorokat" (szakkifejezéssel: oximoron) és a 8 m2 szivacsot vigyük ki a szobából, mérjünk egyet, aztán beszélgessünk...
A tanulságokat mindenki levonhatja.
Ezért gondoltam, hogy jobb lenne belátni valahogy.
